Eljött az idő ahhoz, hogy megírjam az első könyves beszámolómat, ami nem más, mint Troilus és Cressida története.
A regényt Geoffrey Chaucer írta ( kis túlzással az angol költészet atyja), és ez a szöveg az egyetlen, ami teljes egészében ránk maradt tőle. A történetnek három főszereplője van. Troilus az ifjú lovag, aki még sosem volt szerelmes, sőt megveti azt. Ha már Troilus, akkor a következő szereplő az az, aki ellopta ifjú hősünk szívét és eszét, Cressida. Cressida egy már özvegy lány, akinek nem volt könnyű az élete apja tettei miatt. És a kapcsolat megalkotója, és a fő szponzora valamint támogatója, Cressida nagybátyja Pandarus.
A sztori nem nagy durranás, végig csak drága Troilusunk sír, hogy nem kaphatja meg Cressidát, s mire megszerzi, elszakítják tőle. Troilus igazából nem tesz semmit a kapcsolatuk érdekében, csak azt teszi meg, amire Pandarus kéri. Pandarusnak sikerül összehozni unokahúgát Troilussal, de a kapcsolatuk nem lesz hosszúéltű, ugyanis Cressidát elcserélik egy hadifogolyra, így Cressida visszakerül az apjához. A nagy elválás előtt Cressda és Troilus (Pandarus segítségével) összehoznak egy találkát, ahol örök esküt fogadnak egymásnak, addig, amíg meg nem tudnak szökni. Ám ebből a nagy hűségből nem lesz semmi, ugyanis Cressidánkat egyből elcsábítja egy izmos lovag, Diomedesz. Troilus még sokáig levelekkel ostromolja Cressidát, ám választ nem mindig kap, vagy ha mégis papírt és tollat ragad Cressida, csak pár sorban válaszol Troilusnak. Az új kapcsolatról Troilusunk egy háborúban szerez tudomást, mikor meglátja Diomedeszen, azt az ajándékot, amit ő adott Cressidának. Amint hazatér hősünk, egyből levelet ír Cressidának, hogy megtudta miért nem ír már neki és tudja, hogy megszegte hűségesküjét. Szépséges hősnőnk pedig megírja neki, hogy: valóban ez történt.
Nagyjából ez lett volna a Troilus és Cressida, amit az egyik egyetemi órámra olvastam el. Az olvasmánylistán, amit kaptam nem ez volt a legrosszabb regény, de a legjobb sem. Azért erről írtam bejegyzést nektek, mert egy könnyen befogadható és gyorsan elolvasható kis történet.
Még szeretnék hasonló történetekről írni, hogy miket olvas egy egyetemista, és hogy a kötelezők nem mindig rosszak!
Legyen betűkben gazdag szép napotok!
Mtld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése