Rózsaregény

Csak mazochistáknak!

Részletek.

Újra egy egyetemi sztori, amit már nem tudok jó szívvel ajánlani, abból kiindulva amit elolvastam belőle. Szóval a Rózsaregényt Guillamue de Lorris kezdte el írni, de valamiért abbahagyta a 4060. sornál és ezután Jean de Meun folytatta, aki úgy érezhette, hogy így nem kerek a Föld, ezzel kezdeni kell valamit. És kezdett is, a 4061. sortól egészen a 21886. sorig. :')

Én, mint nagy romantikus alkat, mikor elolvastam az első pár sort, szerelmes lettem, azt hittem ez a regény egy világmegváltó szépség és nem hagyhatom ki. Hát igen... bedőltem neki.

"Az álmokban - mondják sokan -

valótlanságok képe van.

Ám álmodunk oly álmot is,

mi nem csal meg, mert nem hamis,

s láttatja, mi lesz, a valót." 

Rajnavölgyi Géza fordítása

Az egész történet igazából egy álomról szól, amiben a tulajdonságok vannak megszemélyesítve. Ezek a tulajdonságok egy zárt kertben laknak, ami nagyon szép és olyan mint maga a tündérvilág stb., stb., mint az álmainkban, azaz talán GdL* álmában. Ebbe a kertbe tud bemenni Szerelmesünk, akit Henyécske enged be. Ez a kert Gyönyör kertje, ő hozatott bele mindenféle növényt a nagyvilágból. A Szerelmesünk ezután körbejárja a kertet, ahol a jó tulajdonságokat látja táncolni és cseverészni meg élni. Finomság hívja táncba és ő táncol is velük egyet, majd folytatja az útját a kert belseje felé. Amint így sétálgat, észreveszi, hogy Szerelemisten követi kísérőjével, Édes Tekintettel. Édes Tekintet mint fegyverhordozó, viszi Szerelemisten íjait, amiből 10 db van. 5 jó és 5 rossz. Az 5 jó: Szépség, Jámborság, Nyíltszívűség, Nyájasság, Jó Modor. 

"Volt ott még öt nyíl, másmilyen, öt undorító förtelem,"

Gőgös, Aljasság, Szégyen, Csüggedés, Szeszélyesség.

Szerelemisten belelövi az öt jó íjat Szerelmesünkbe, aki így hűséget fogad neki. Kap négy segítőt is, Reményt, Édes Gondolatot, Édes Beszédet és Édes Tekintet. Ahogy sétálgat a kertben Szerelmes, meglát egy rózsabimbót, amibe rögtön beleszeret és Szívesen Lát leszakítja neki a bimbó melletti levelet. Ez okozza a problémát, ugyanis a rózsák őrzői meglátják ezt, - akik mind rosszak - és Szégyenkezésnek elmesélik ezt. Szégyenkezés megbünteti Szívesen Látot, akit egy toronyba zárat, majd egy anyót rendel mellé, hogy az őrizze. De Szégyenkezés nem csak tornyot építtet, hanem várfalat is sziklából, hogy a rózsák közé senki ne tudjon bemenni. Szerelmesünk szomorú és tanácstalan, majd Értelem megmondja neki, hogy miben hibázott, adja fel a szerelmét és ha nem is tudja, legalább fogja vissza azt. Emiatt Szerelmes megharagszik Értelemre.

[Itt van vége az első pár résznek, amit elolvastam] 

A második pár rész már szinte teljesen másról szól, (~ 20889. sortól) van benne egy Pügmailon nevű művész, aki bármihez is nyúl, abból mindig szépet alkot. Pügmalion egy bábut készít magának, mert társra vágyik, de mikor elkészül vele, rájön hogy így nem az igazi. Elmegy imádkozni és az istenek életet lehelnek a bábujába. Az is kiderül, hogy Szívesen Lát kijutott.

Így vagy úgy, de a vége elég faramuci lett a Rózsaregénynek, úgy mint ennek a bejegyzésnek. Aki pontosabb képet szeretne erről a szövegről, az olvassa el a művet, de ha nincs annyira kitartó, akkor tudom ajánlani Rajnavölgyi Géza oldalát, ahol több és hitelesebb információhoz lehet jutni.
Senkit nem akarok elbátortalanítani a Rózsaregénytől, nem olyan rossz, mint ahogy beállítottam az írásom elején. Bocsánat, hogy ilyen furcsa lett ez a bejegyzés, de nekem nem a Rózsaregény lesz a kedvencem és felettébb örülök, hogy csak részleteket kellett elolvasni belőle. Persze az is igaz, hogy ha az egész művet elolvasom, akkor lehet, hogy teljesen más lesz a véleményem. Tehát a személyes véleményem csak a Rózsaregény részleteire vonatkozik, amit elolvastam, nem a szöveg egészére.

*Guillamue de Lorris

Betűkben gazdag szép napot!

Mtld